A nyers gyémánt, vagyis a frissen bányászott gyémánt nem igazán hasonlít ahhoz a fantasztikus drágakőhöz, amelyet ékszerként viselünk. A nyers gyémánt megmunkálása után a remekmű gyakorlott gyémántcsiszolók keze alatt következik be. Bár a csiszolás folyamatának bizonyos fázisait már számítógépek végzik, a munka legnagyobb részét még mindig kézzel végzik. A nyers gyémántot legelőször hasítással vagy fűrészeléssel az eredeti nyers követ kisebb, jobban megmunkálható darabokra szedik, így mindegyikéből egy-egy csiszolt drágakő lesz. A nyers gyémánt széleket aztán lecsiszolják, hogy megkapják a leendő forma – kerek, csepp, princesz – hozzávetőleges változatát. Végül a drágakövet fazettákra csiszolják, hogy a gyémánt megkapja azt a tüzet és ragyogást, melyekről olyannyira híres.

A nyers gyémántot fokozatosan kezelik, a fazettákra csiszolt és megvizsgált gyémántot kifőzik sósavban és kénsavban, hogy eltávolítsák a port és az olajat. Ezután már méltó a “drágakő” elnevezésre. Minden csiszolási formának (szív, kerek, ovális, smaragd stb.) megvannak a saját perspektívái, melyektől a csiszolás kiváló (Premium cut) illetve jó minősítésű (Good cut): négyféle ismérvnek kell eleget tenni, melyet angolul összefoglalóan a Négy C-nek neveznek: clarity = tisztaság, colour = szín, cut = csiszolás, carat = karát.

Legelterjedtebb csiszolt gyémánt formák

KEREK: A nyers gyémántot vitathatatlanul a klasszikus csiszolási forma. 58 fazettára csiszolják, amely kihozza a nyers gyémánt maximális ragyogását és szépségét. Kétségtelenül a legnépszerűbb az összes csiszolási forma közül; a gyémántot általában úgy osztályozzák, mint “kerek”, vagy, mint “színes”.

briliáns alakú gyémánt

SMARAGD: Ez a csiszolási forma lekerekített sarkú téglalapra emlékeztet. Hosszú, lapos fazettái mély víztükörhöz teszik hasonlóvá a követ. Habár ez is szép csiszolási forma, kevésbé szikrázik a gyémánt, mint a kerek csiszolás esetében.

smaragd alakú gyémánt

OVÁLIS: Ez az egyenletes, tökéletesen szimmetrikus forma rendkívül népszerű azok között a hölgyek között, akik rövidebb ujjakkal, illetve kisebb kézzel rendelkeznek. A kő hosszúkás formája az ujjakat is nyújtja.

ovális gyémánt alak

CSEPP: Ez a csiszolási forma egyesíti az ovális és a markiz csiszolás szépségét. Szoliter gyűrűbe foglalva a legideálisabb forma az átlagos méretű kézzel rendelkező hölgyeknek.

csepp alakú gyémánt

SZÍV: Ez a nőies, romantikus forma csiszolásában hasonlít a csepp-alakra. Egy szépen megcsiszolt szív alakú gyémántnak egyenletes és szimmetrikus a felszíne.

szív alakú gyémánt

PRINCESZ: Erre a kevéssé hagyományos formára csiszolva a kő négyzet- illetve téglalapalakú, számtalan sziporkázó fazettával. Ez az egyik legújabb csiszolási forma nyers gyémántból. Gyakran használják eljegyzési gyűrűbe foglalva.

princessz alakú gyémánt

CUSHION: A “cushion-cut” a “párna alakú csiszolás”, amiből van négyzetes (stumpf) és téglalap (antik) alakú párna.

cushion gyémánt

MARKIZ VAGY NAVETT: Ezt az újdonságnak ható formát XIV. Lajos uralkodása idején alkalmazták először. Az ovális csiszoláshoz hasonlóan, a jellegzetes, megnyújtott alak azt az illúziót kelti, hogy az ékszert viselő hölgyet hosszú ujjakkal áldotta meg a természet. Emellett maga a kő is nagyobbnak tűnik a markiz formára csiszolva.

merkiz alakú gyémánt

A nyers gyémánt kifinomult kidolgozása: csiszolás és fényezés azon eljárások, melyek során a gyémánt természetes rejtett szépségeit, tüzét, színszórását a legjobban érvényre juttatják. eltérés figyelhető meg a keleti és európai csiszolási mód között.

Az európaiak arra törekednek, hogy a nyers gyémántból, a csiszolással a lehető legtöbb szépséget hozzák ki a kőből, így az számottevően sokat is veszít súlyából, míg a keleti csiszolási mód arra helyezi a fősúlyt, hogy a kő súlyából minél kevesebbet veszítsen.

A nyers gyémántokat, drágaköveket legtöbbször két gyakori módon csiszolják, vagy egybefüggő íves felületet alakítanak ki rajtuk (cabochon) vagy pedig síklapokkal (fazettákkal) látják el. A nyers gyémánt, anyagszerkezetéből adódóan csak fazetták kialakításával munkálható meg. A nyers gyémántkő felszínéből kialakított lapok célja, hogy a kő a ráeső fényt több irányba verjék vissza, vagy a fényt a kő belsejébe vezessék. A nyers gyémántkő megmunkálása során, a kő saját jellemzőit figyelembe véve alakítják ki a formáját és felületét, ezáltal egyes esetekben eltüntethetőek apróbb hibák (felhők, piké) és a csiszolt kő tisztább lesz, mint csiszolás előtt.

nyers gyémánt formák

A leggyakoribb nyers gyémánt, csiszolási formák: briliáns (kerek), smaragdcsiszolás (csapott sarkú téglalap), princess (négyzet), ovális, Marquise vagy navette (hegyes ovális), körte, szívalak. Emellett úgynevezett fantáziacsiszolások, is léteznek, általában gyengébb minőségű gyémántok vagy különleges sajátosságok miatt alakítanak ki ilyeneket.

A ideális briliánsformán kívül még két briliáns létezik. Az egyik az úgynevezett amerikai briliáns, amelyen a táblalap kisebb, a fazetták száma nagyobb, mint a normális és ideális briliánson. Ezt 1919-ben Michael Tolkowsky alkotta meg. A másik, az ugyancsak Amerikából származó az úgynevezett jubileumi briliáns. Ennek egyáltalában nincs táblalapja, a koronát 48 fazetta alkotja, melyek közül nyolc a kő tetején egy csillagot alkot. A jubileumi briliánst a 20. század briliánsának is szokták nevezni, mivel a század elején fedezték fel.

A nyers gyémántból való gyémántcsiszolást Európában a 14. század óta ismerik. Addig a kő egyetlen megmunkálása a természetes kristálylapok fényesítéséből állott. Ilyen például a Nagy Károly köpenyének csatjába foglalt úgynevezett csúcsos kő, amely az oktaéder lapjaiból áll. Később már néhány fazetta csiszolásával egész egyszerű formákat alakítottak ki, így a kő felső és alsó részére egy-egy táblalapot és négy-négy fazettát csiszoltak.

A tulajdonképpeni nyers gyémántcsiszolás megindulása Ludovic Van Berquem (15. század) nevéhez fűződik, aki a szimmetrikusan elrendezett fazettákat először használta. Nagy fellendülés következett a 17. század közepén, amikor Mazarin bíboros Párizsban csiszolóműhelyt létesített. A róla elnevezett csiszolási alak már megközelítette napjaink briliánsformáit. Még tökéletesebb a velencei Vincent Peruzzi által megalkotott briliáns (17. század vége), amelyből a mai ideális alak előfutára.

A briliánscsiszolásnál az anyagveszteség általában nagy: a nyers kő súlyának fele, sokszor kétharmada is elvész. Értékesítés szempontjából azonban a veszteség nem nagy, mert a hasításnál, vágásnál eleső kisebb darabok tovább értékesíthetők, csiszolhatók, sőt a legkisebb szilánk és a por is felhasználható.

A síklapú gyémánt legfontosabb alakja a briliáns. Többféle formája létezik, de lényegében mindegyik ugyanazokból a részekből áll. Az alak az oktaéderből vezethető le, amelynek felső részét erősebben, alsó részét pedig csak egészen kis mértékben vágják le.

A normális briliánsalak részei a következők:

  • felső rész vagy korona (crown)
  • középső rész vagy rundiszt (girdle), a briliáns karimája vagy öve
  • alsó rész vagy pavilon (pavilion).

Az egész alak összesen 58 lapocskából azaz fazettából áll:

  • korona
  • 1 tábla
  • 8 csillagfazetta (star)
  • 8 főfazetta (kite)
  • 16 felső rundisztfazetta

Pavilon:

  • 8 pavilonfazetta
  • 16 alsó rundisztfazetta
  • 1 kalett (a kalett a briliáns hegye, ide egy apró fazetta kerül)